Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 103 —

pében, az legelteti őt és a vizeknek élő forrásaira viszi őt és eltöröl az Isten az ő szemeiről minden könyhullatást!“ (János: Jelenések könyve 7. rész, 10—17. versei.)

287. Korra d ó S á m n e 1, ágostai hitvallású lelkész.

288. Kosztoleczni Sámuel, sissóvi ágostai hitvallású lelkész, Hont vármegyéből. Megjelent a meg- idéztetésre, de állhatatossága nemsokáig tartott, a mennyiben a halálos Ítélet által félelembe esve, aláirta azon téritvényt, mely által hivatala végleges letevésére köteleztetett, 1074. május 10-én.

289. Kozdi Mihály, szadai református lelkész.

290. Kovács Mihály, kádi református lelkész.

291. Kovács János, oszfiasszonyfalvi reform, lelkész.

292. Kő kény esdi Pál, nagy-révi református lelkész.

293. Köpeczi Haller Balázs, a szkárosi református virágzó gyülekezet lelkipásztora, Görnör vármegyében. Született 1040-ben Szabolcs vármegyében. Tanult Debreczenben, hol az anyakönyvbe 1059-ben Íratott be, a felsőbb tanulók közé. A szkárosi egyház a megidézés előtt elhalt Szalóczi Mihály seniorságához tartozott. Isten igéje s a Jézus bizonyságtétele végett — mint önmaga Írja — megidéztetett 1074. márczius 5-ik napjára Pozsonyba, hol megjelenvén és semminemű téritvényt alá nem írván, ápril 4-én fejének és minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztésére ítéltetett. Az ítélet kimondása után be- börtönöztetett s hét hétig fogságban ült. Ez idő alatt e háromféle feltétel valamelyikének elfogadására erőltették: 1. oly téritvény aláírására, melynek értelmében az országból kiköltözik és a hazába soha vissza nem térend; — 2. a lelkészi hivatalnak lázadás terhe alatti mindörökre letevésére; — 3. a római