Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 104 — bit felvételére. — Mivelhogy a kitett feltételek közül egyiknek sem irt alá : a pozsonyi 7 heti fogság eltelése után 19 ágostai hitvallású tiszttársával együtt elvitetett Komáromba s ott bilincsbe veretve fogságra vettetett. Itt nemcsak a mindennapi munkák terhesebb volta, hanem még a legundokabb börtönben, ártalmas férgek, bogarak között, megromlott légben, hosszú idő által a többiektől 5 hónapig tartó elkülönittetés «által is gyötörtetett; ugyanis, ő tartatott egyedüli okául annak, hogy ágostai hitvallású fogolytársai a jezsuitáknak untig-fáradtig való azon unszolására, hogy hitöket változtassák meg s térjenek a róm. kath. egyház kebelébe, reá nem állottak s ezért oly nehéz bilincs tétetett reá, a minőt a török foglyokra szoktak tenni. Végre miután 17 fogoly társa az evan- gvéliomi hittől elszakadt, ő harmadmagával Bugánvi Miklóssal és Zsedényi Istvánnal együtt Leopoldvárba vitetett, honnan az ott sanyargatott foglyokkal együtt 1675. márezius 18-án kihurczoltatott a hazából, hogy Nápolyban a gályákra eladattassék s gyalog hajtatott az adriai tenger partjáig, hol hajóra szállva, vitetett Peskarába, ott börtönbe zárva tartatott 3 napon át, azután elindittatott gyalog s fáradt és megtört lábakkal kényszerittetett utazni, miért társai közül némelyek részint az útban elhaltak, részint Theátéban a börtönben kiszenvedtek, nem bírhatván ki az út fáradalmait; hárman pedig Lányi, Simonides és Mas- nitius Kápra-Kottánál és Izerniánál elmenekültek, kik azután Wittembergbeu időztek egy darabig, a többiek Nápolyba hajtattak, hol megérkezésök utáni napon, május 8-án, eladattak a gályákra, a hol szakáluk lenviratván, sokféle aljas foglalkozásokkal boszantattak, gyötrettek: majd Nápolyból hetedmagával Szicziliába vitetett Köpeczi a francziák ellen, hol a gályákon végzett szokatlan munka miatt
