Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

fősöknek közben vetésére is bővséges megjutalmazta,tója lesz. Említi e levélben, hogy még élnek 26-an. kik közt van Séllvei István, pápai lelkész s szuperintendens, Köpeezi Haller Balázs. Komáromi István, Bátorkeszi István és Otrokocsi Fóris Ferencz lelkészek. többekkel együtt. Megemlékezik a Theátéban hátrahagy ottakról, kiknek lábait a vas, bosszú gyaloglás közben megrongálta, úgy, hogy azok kisebesedtek : ilyenek : Harsány! Miskolczi. Czeglédi. Huszti, Köródi és Szecsei János lelkészek, kiknek akkor mégsem éltök, sem holtuk felől semmi bizonyost nem tudott. A kapuvári és sárvári foglyokról azt Írja, hogy megszabadultak, a mint tőlök szeptember 9-én és október 1-én kapott levélből megértette. Végre az Ur oltalmába ajánlja levelének olvasóit, minden kedveseikkel együtt. — A kapuvári és sárvári foglyok ügyére nézve meg kell jegyeznünk, hogy mivel az egész összeg váltságdíjat, 2600 tallért lefizetni nem tudták s csak Csúzi és Beregszászi váltotta meg magát: a többi 18 fogoly tovább kisértetett Bukka- riba, egy tengerparti várba, hol egy minden undok- sággal telt börtönbe záratván, nyomorgattattak, miben az volt kínzóik végczélja, hogy Málta szigetére vigyék őket a gályákra, de mint már elébb a velen- czeiek Triesztben: úgy itt is némely tekintélyes egyének elleneik e szándékát megakadályozták; mindazáltal fogságukból csak 1676. május 2-án szabadultak meg. A szegény rabpredikátorokat még ily siralmas helyzetűkben is szünet nélkül gyötrötték a jezsuiták. Volt a többek közt egy öreg jezsuita, ki magát a gályarabok jótékony atyjának nevezte, szokása szerint prédikált egynéhányszor a gályákon. A predikálás után a fogolypapokhoz ment s azt mondá nekiek : hogy óhajtana általok valami szép czimliez jutni, melyet ő úgy nyerne meg, ha az ő