Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
97 működése folytán a római katholika hitet elfogadnák; mert úgymond: „én 60 év óta vizsgálom a különböző vallásokat, de mindnyája közt csak ezt találom igaznak”. E nyilatkozatra a szegény prédikátorok nem titkolhatták el méltó boszankodásukat s ily levert állapotjokban sem tántorodtak el. Weltz György nápolyi lakos naponként háromszor is meglátogatta őket s részint némi segélynyújtással, részint vigasztalással bátorította őket, mígnem nyomorúságuk napjai eltelvén, 1676. február 11-én Ruyter Adorján dicső emlékű holland tengernagy megszabadította őket. Szabadulásuk után Szent-Margit nevű angol hajóra szállíttattak s azon Velenczébe vitettek; innen a rhétusok földjére s onnan május 29-én Helvécziába, Zürichbe mentek, a hol forró szeretettel fogadták őt s társait helvéthitvallású hitsorsosaik. Szállásolt Zürichben Hottinger Henrik János héber nyelvtanár lakában, Jablonczi Jánossal és Kálnai Péterrel együtt. Itt tartott hosszas idézése alatt irta meg fogságuk történetét, Harsányi Istvánnal együtt: ..A magyar egyházak szabadsága elnyomatás á n a k r ö- v i d elbeszélése41 czim alatt, mely máig is kéziratban van s melynek kilencz első fejezetét kiadta Lampe, az általa közzétett Ember Pál-féle egyháztörténethez csatolva. Utrechtben 1728-ban s mely Felső-Csernátoni Bőd Péter által 1738-ban magyarra fordítva, 1866-ban megjelent Lipcsében „Kősziklán épült ház ostroma44 czim alatt. — 1676. julius 18-án Zürichből levelet irt ügyvédjüknek, Szalontai Istvánnak, mely levélben köszönetét mond annak a gályákon és másutt raboskodott lelkészek kiszabadítása ügyében tett kitartó, buzgó fáradozásaiért s kéri és lelkesíti magyar protestáns egyháztörténelmi adatok gyűjtésére. E levelén a pecsét ép, egy gályát ábrázol, több evezővel. Az eredeti levél a pápai református egyház 13
