Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

V

A Te emlékednek ajánlom e 234 évvel ezelőtt élt és szenvedett hitvallók és vértanuk általános történetéről szóló s most harmadik kiadásban megjelenő könyvecskét, hogy önfeláldozó hitvesi hűséged és példás jótékonyság gyakorlásod emléke, mint a fellegekben lehanyatló nap lemente előtt még egyszer visszanéz s fényével megaranyozza a hegyeket és magaslatokat, azután pedig alámerül az éj setétségébe, — e romlatag lapokról visszatekintsen egy utóragyogással, mielőtt a sivár feledékenység homályába merülne el a Zsoltáriró szavai szerint. (Zsolt. 31, 13.)

Annyival inkább a Te Emlékednek ajánlom e könyvecskét, mert a Te máriai jobb rész választással párosult márthai szorgalmatossággal * megtakarított s elköltözésed után árvául itt maradt pénzecskéd teszi lehetővé ennek kinyomatását.

A hitvallók és vértanúk áldozatok voltak az akkori mostoha politikai viszonyokat a protestáns egyház végleges megsemmisítése czéljából könyörtelenül kizsákmányoló s a jezsuitismusban kicsúcsosodó vakbuzgóság által mozgatott és irányított felekezeti elfogultságnak és ádáz gyűlölködésnek áldozatai; áldozat lettél Te is, áldozata a csaknem vértanúi szenvedésszámba menő nehéz betegséged kínjain elérkezett halálnak. — ügy látszik, ama múlt idők hitvallói és vértanúinak emléke közt és családi életem között valami titokzatos lelki kapcsolat van. A 35 évvel ezelőtt ama hitvallók és vértanuk emlékét szenvedéseik kétszázados évfordúlója alkalmából felelevenítő és 1874-ben első kiadásban megjelent könyvet, az 1873. évi Augusztus hó 1-én Pénteken délelőtt 10 órakor elhunyt első feleségem Birizdó Amália Emlékének ajánlottam, ki két gyermekével együtt már a könyv megjelenésekor a halál hosszas álmát aludta a gádorosi temetőben, a feltámadás boldogító reménysége alatt s kikre való tekintettel oly