Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
VI megkapó szépen és találóan mondta Balogh Ferencz debreczeni főiskolai hittanár a könyv ismeretésekor a Révész Imre által szerkesztett: „Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező“ 1874-dik évi folyama 201-dik lapján : „Áld ozatokról szól a könyv s áldozatoknak a ján Itat ék!“ Most e harmadik kiadásban megjelenő Vértanúk könyvét a Te Emlékednek ajánlom és szentelem, ki ez évi Május hó 31-én délelőtt 9 órakor, lelkedet Jézusodnak, ki mind életedben, mind halálodban egyedüli nyereséged és fő vigasztalásod volt, kezeibe ajánlva, költöztél el ez ideigvaló világból amaz örök hazába, hol „az Isten eltöröl minden könnyhúllátást a sirók szemeiről és a halál többé nem lészen, sem a keserűséggel való sir á s, sem kiáltás, se m se m m i fájdalom nem lészen többé, mert az elsők elmúltának;“ (Jelen. 21, 4.); porsátorod pedig a gyo- roki temetőben, kis leányod hamvainak társaságában várja a boldog feltámadás dicső reggelének felderülését, üresen hagyván a házat, mely elköltözésed után hasonlóvá lett a léleknélküli testhez! S hogy elvittek már Téged Messze el a háztól; Utánad az egész ház, Velem együtt gyászol ! A hitvallók és vértanúk szenvedései össze vannak köttetve a gyászévtizeddel. Ez reám nézve most kezdődik! A babylóniai fogság pedig már vége felé jár!!! Szapáryfalva, Junius hó 22-én, mint születés- és névnapodon, 1908. RÁCZ KÁROLY, református Lelkipásztor.
