Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
23 harapódzott véres üldözés okai közé kénytelenittetünk sorolni ! Ott ült ugyan Erdély fejedelmi székén I. Apafii Mihály, hitbuzgó, tudományt és tudósokat egyiránt kedve,ő, a protestántizmus ügyének oltárára áldozatokat hozó, a református szegényebb egyházakat fejedelmi bőkezűséggel pártoló, irodalmilag is munkálkodó fejedelem, de a ki, rajta kívül eső okoknál fogva, mivel tudniillik kezei kötve voltak a török hatalomtól függés és a német császár iránti óvatosság miatt, hogy még gyanúját is elhárítsa annak, mintha ő a lázadókat pártfogásába venné, nemcsak hogy semmit a magyarországi protestánsok ügyében nem tehetett, de még Bethlen Miklóst, ki a méltatlanul üldözött, fogságra hurczolt s a hazában különböző erősségekben, undok börtönökben sanyargatott, aljas és szokatlan munkákkal terhelt, porig alázott protestáns lelkészek és tanítók érdekében nyilvánosan fellépett, s 1675. január 4-én kelt terjedelmes levelében azok ártatlanságát s az ellenök emelt vádak, különösen a Vitnyédi- féle állevelek alaptalanságát bebizonyította: némely gonosz indulatu rágalmazók fondorlatai, aljas behizelgései következtében, Erdélyország több főfőméltóságú, előkelő férfiaival, együtt kik Apafii előtt valami igen rettenetes és az egész országot behálózott cselszövéssel, összeesküvéssel, árulással vádoltattak, egy évi fogságra büntetvén, börtönbe vettette. A megindult üldözés kezdetén, Gróf Róttál Jánoshoz 1670. junius 22-én irt levelében tiltakozott I. Apafii Mihály a protestánsoknak, a Vesselényi-féle összeesküvésben részesség ürügye alatt indított üldözése ellen s nyíltan kimondja nézetét, igy szólva: „egyébiránt is a dolgok az eddig való folyásokban menvén elő, kilátszik, a feltett czél csak az, hogy a mi vallásunkbeli és lutheránus atyafiaknak egészen való extirpálásukra tendáljanak, ekklésiáinkat végképpen igyekezvén kifordítani, melyet tudom, Isten is nem enged, egyébiránt is Ö Fel-