Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
24 sége azzal sok keresztyén országbelieket megbánt.“ — Szinte erélyesen felszólalt I. Apafii a pozsonyi vértörvényszék elnökéhez Szelepcsényihez irt levelében, az üldöztetés ellen, s mint az érsek 1675. január 17-én kelt válaszából kitűnik, kemény szemrehányások voltak abban az érsek ellen. Kényes helyzetbe jutott Apafii a portával is szemben azon körülménynél fogva, hogy a Vesselényi- féle összeesküvés részesei közül egynehányan Erdélybe menekültek; szintén kerestek oltalmat az erdélyi fejedelem hatósága alatt a közeli területek üldözött protestáns lakosai is, mint például a sárospataki tanárok és tanulók s több mások. Minthogy a Vesselényi-féle összeesküvés a Luther és Kálvin értelmét követő magyaroknak tulaj- donittatott a protestántizmus ellenségei által: elég volt, ha valaki evangélikus volt, hogy lázadónak bélyegeztessék. Az Apafii Mihály védelmealámenekült magyaroknak itt sem volt biztos menhelyök, mert a konstantinápolyi német követnek utasításul adatott Bécsből, hogy kérje fel a szultánt, mikép Apafiira parancsoljon rá, hogy a magyarhoni „zsiványokat“, kik a római császár birodalmából méltán érdemlett büntetések elől szöktek Erdélybe, űzze el és ne engedje általok a két császár között létező békességet felbontatni; a minthogy el is jött a parancs, hogy elüzessenek; de a követtől megizente szóval a porta, hogy ha a kérdéses magyarhoniak nem zsiványok, hanem magyarok és nemesek: úgy csak tartsa őket Apafii a hatalmas török császár ezen tartományában és tegyen tudósítást azoknak számáról és állapotáról, hogy megértvén ügyöket, gondoskodhassék rólok a nagyvezér. — Ti hát a nyúgot-európai keresztyénség védbás- tyáját, a magyar Siont, keresztyének ellenében a töröknek kellett oltalmaznia: a protestántizmusnak pogány nemzetben és a hazán kívül támadt pártfogója! A római katholikus főpapság, mely ez időben már teljesen jezsuistikus tendencziáknak hódolt és a jezsuiták
