Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA

Vezér=S^ózat

„A Pozsonyi Vértörvényszék áldozatai 1674-ben llí-dik füzetéhez.

hitéit, az igazságért való üldözés történetével foglal- xX. kozni mindig szomorú! Hát azért tanított az isteni ajak imádkozni: «jöjjön el a Te Országod!», hogy az mindig óhaj, törekvés és remény tárgya maradjon, mint a tökély eszméje? valósúlása pedig csak parányonként létesüljön századok folyamán, s ez is néha oly rémitő fordú- latokkal, hogy a mit egyik korszak épített, a másik azt lerontsa és megint újra kezdődjék azon Ország építése. — Szomorú tapasztalata ez a történelemnek. Az Isten országában mindnyájan egy szerető mennyei Atya gyermekei és igy testvérek vagyunk; — és ime! ez az evangyéliomi igazság nem birt teljes életre kelni majdnem két évezer óta! Mikor a Krisztust nem ismerő pogányok üldözték a keresztyéneket, századokon át, ez még érthető azon homályból, hogy azok nem ismerték az igazságot. De mikor keresztyén üldözé a keresztyén társakat, a homálylyal mentegetőzni nincs helyén, mert tudniok kellett volna, hogy az Isten Országában csak testvér van, ki iránt csak szeretet a kötelesség. — Mindig igaz és velőkig hat Bonn/ franczia királyi tanácsos felkiáltása a párisi parlamentben, 1559-ben, mely a hugonották üldözését tárgyalta: .Mcujy dolor/ el Ítélni azokat 7 a kik a fdnrjok közt is Jézus nevét