Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA

VIII

hívják segélyül!“ E szórt ő is elfogatott s máglyahalált halt. Hazafi hazafit, keresztyén keresztyént öldökölt.

Az «apostoli királynak» nevezett Lipót hatalma alatt nyögő Magyarország 1670 óta a legkeresztyéntelenebb korszakot élte, 8 év alatt minden nemzeti jog és szabadság eltiportatott, a rabszolgajáromba magukat hajtani nem akaró nemesebb fők vérpadon, börtönökben végezték életöket, sem rang, sem állás nem mentheté meg őket; Isten igéjének és a tudománynak szolgái pedig, a lelki tanítók legszilárdabb része a rettenetes gályarabságba húrczoltatott. Ellenségtől elfogott szerencsétleneket szoktak volt korább a gályák evezői rabmunkájára taszítani. — Később a legnagyobb gonosztevőket Ítélték e kényszermunkára, mely rendesen holtig tartott. Szörnyű sors volt ez! Derekaikon és nyakaikon lánczolva voltak s a nyakló-bilincscsel 10—12 embert összefogtak, s úgy hajtották őket, mint állatokat. Ezen felül, hogy el ne meneküljenek, megbélyegezték, a bélyeget a nyaktő alá és a felső csigolya felé ütötték; szakáit, bajuszt és hajat lenyirtak rólok. A terhes hajó evező padjához lánczoltattak, sorba; naponként 15 órát kellett erősen dolgozniok, a tenger hullámaival daczolni evezőikkel; mihelyt lankadtak, a hóhérpallér ütötte őket; hogy pedig fájdalmuknak kifejezést ne adhassanak, fa- vagy vaspeczekkel tömték el szájokat, beszélni nem lehetett, — siri csend honolt a halál ez előtornáczában. A ki kidőlt, elhalt, arról akkor levették béklyóit s a hullát a tengerbe dobták. — A sötétnek nevezett középkorban a muhamedán saracénok elleni keresztes háborúk alatt, megdobbant Matha János párisi theologusnak és egy remetének szive Párisban, és szerzet-rendet alapított (1198) «Trinitáriusok» vagy «Mathurinok» nevezete alatt azon czélból, hogy a pogányok fogságában sinlő keresztyén társaikat váltsák és szabadítsák ki; e végre adományokat gyűjtsenek; sőt ha úgy kíván-