Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
200 szolgaságra. De itt csakhamar elbetegesedett, úgy hogy kórházba kellett vinni, hói mintegy 3 hétig feküdt s folytonosan könyörgésben volt foglalatos. Itt az áldozó pap, kinek a gályarabok római katlio- likus vallásra térítése volt tiszte, szünet nélkül kisért- gette, de azért ő el nem tántorodott soha csak egy perezre is. Hű maradt URához, a Krisztushoz, mind halálig. Meghalt 1675. julius hó 2-án. Eltemettetett-e ? vagy pedig temetetlen teste a tengerbe dobatott? nem tudható; annyi azonban bizonyos, hogy a foglyok rendes temetkezési helyén nem temettetett el. — A Szilvási szenvedéseiért és vértanúi haláláért is meg kell még lakolnia valakinek, mert Isten a bűnt bűntetetlenűl nem hagyja. Ki fog miatta bűnhődni? azt az ítélet napján megtudjuk. 596. Sziviczki András, a vértörvényszék jegyzőkönyve szerint ságlii, Kocsi Csergő Bálint előadása szerint pedig pozsonyi ágostai hitvallású lelki- pásztor. Krisztus hü és állhatatos szolgája s dicsős- séges vértanú, elnyerte a martyrkoronát! Született 1629-ben. Megidéztetvén Pozsonyba a vértörvényszék elé 1674. Márczius 5-dik napjára, ott pontosan megjelent s mivel egyr téritvénv aláírására sem volt hajlandó: ápril 4-én fő- és jószágvesztésre Ítéltetett. Elvitetett Sárvárra s ott bilincsbe veretvén, bebör- tönöztetett, éhen-szomjan kinoztatot. Két hónapig a betegség és fogság terhét, kínjait, nyomorait béke- türéssel viselte. Midőn a betegség s büzhödt tömlöcz miatt elerőtlenült, sem énekelni, sem imádkozni nem bírt már: társait kérte fel ezek teljesítésére. A gyógykezelés és ápolás hiánya miatt betegsége a tömlöcz mélyében egyre növekedvén, végre 1675. Január hó 6-án elhunyt az URban, sanyarú fogságában. Öltönyei a sárvári kapitányéi lettek. Meghalt a tömlöcz- ben, bilincsek közt, melyek csak holta után vétettek
