Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 194

ideig nyugodnának, m i g b é t e 1 j e s e d i k az ö szolgatársaiknak és at yj o k fiainak számok, kiknek meg kell öletniök, mint ők is megölettek.« — Jelen. 6, 9—11. vers.

Holttestét a tölmöczből kivi vén, koporsó nélkül a földbe ásták el! Egyébb vigasztaló elmélkedések közt a következő versekkel is erősité Szendrei, a maga halálra készülő lelkét: (énekelhető a XXXVI-dik Zsoltár nótájára):

1. Életemnek végestvéjén Irgalmadból könyörülvén Rajtam, erősits URam!

Ha nyelvemet a fájdalom Megnémitja, s hideg arczom,

Kérlek segélj harczomban!

Ha hallásom elhágy, s szivem Kihűl oh oktasson engem Igédre a Szent Lélek.

A halál árnyéka völgyén,

Világoddal hints fényt felém,

Óh reménye lelkemnek!

2. Az üdv útja csak a benned Való hit, és nem engeded Hogy lelkem elcsüggedjen.

Hagyj, benned bízva, meghalnom,

Bűnt ne tudjak, s el ne hagyjon,

Bocsánatod s reményem.

Ha e börtönben halok meg Öleld kebledre lelkemet,

Elveszni ne engedjed;

A Sátán örök halálra Kárhoztat, mert megbántotta Sok bűnöm Istenemet.

3. Véred harmatját hintsd reám, Bűnöm szenyjét eltisztitván, Add meg idvességemet;