Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

195 Tekintve szenvedésidre,

Halálodra, sebeidre,

Elnézed sok bűnömet.

Kéked sebeim gyógyírja,

Halálod éltem gyógyítja,

S érdemed vétkeimet.

Te üdvajtóvá tétettél, így hiszek! Te enyim lettél,

Legyen enyim életed!

4. Ha innen elszólitsz, gyorsan Tied vagyok élve s holtan,

Krisztus jövel mielébb !

584. Szendrei Márton, harmaezi református lelki- pásztor. 75 éves aggastyán, Krisztusnak erényes életben megőszült szolgája, ki 42 éven át szolgált Magyarország különböző református gyülekezeteiben és épen Diós-Győrön is. Megidéztetvén a pozsonyi vértörvényszék elé, ott megjelent és kiváló állhatatosságot mutatott, mit mind végig meg is tartott; ezért több tiszttársaival együtt fej- és jószágvesztésre ítéltetett. Május 30-án az érsek Szelepesényi, a maga palotájába hivatván, igy szóla hozzá: »Te öreg, te vén! akarsz-e aláírni a térit vénynek?« — »Nem, — úgymond az öreg Szendrei — mert hogy ha eddig szolgáltam a Krisztusnak, ezsöregségemben sem akarom azt elhagyni!« Elvitetett Kapuvárra, hol lánczra veretett, börtönbe vettetett, de fogságában a kisértéseket szilárdan tűrte s győzte meg. Egészsége a börtönben megrongálódott, súlyos betegségbe esett, minek folytán meghalt ott a kapuvári börtönben. 1675. inárczius 5-én éjfélkor. Másnap 8 órakor reggel a bilincsek levétetvén a holttestről, magok a fogoly prédikátorok a bástyán kívül, a Rába folyó partján nagy siralommal, nagy fájdalom és könv- hulla tások között eltemették* azt a LXXXVIII-dik Zsoltár éneklése közben : »UR Isten én idvessénem!

O