Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 120 — Strauchen t, Bielefeldet, Teilzeit és a liittani tudományokban Scharfent, Kalowot, Rúnádén t, Meissnert és Quenstedtet. Miután 5 évet eltöltött az egyetemen, történt, hogy Herkau mezővárosban a lelkészi hivatal üresedésbe jött, s a soproni tanács, kinek felügyelete alatt állott ama helység, irt a hittudományi karnak, hogy jótéteményesei közül szólítson fel egyet e hivatalra s avattassa is fel. A hittanári kar Lóimért választotta s a meghívást neki átadta. A felavatás után hazajött Magyarhonba s lelkészi hivatalát, melyben megerősittetett s a gyülekezet vezetésével megbizatott, elfoglalta. Innen 5 év múlva Kőszegre hivatott, onnan pedig 1666-ban Bazinba ment diakónusnak, hol nem sokára első lelkész lett. Itt érte a pozsonyi vértörvényszék elé 1674. márczius 5-re megidézés, ahol megjelenvén, már 8 nap múlva, márczius 13-án aláírta azon téritvényt, mely a kiköltözők számára szólt s annak értelmében családjával együtt elhagyta az országot. Útját Nürnberguek vette, mely városnak jótékonysága és vallásos buzgalma eleitől fogva ismeretes volt. Ide évenkint 100 forintot küldött neki Bazin városa; de mivel a Magyarországba visszamehetésre még mindig semmi kilátás nem mutatkozott: folyamodott a nürnbergi tanácshoz, az üresedésbe jött weldeni lelkészi hivatalért, melyet meg is kapott 1676. ápril 6-án. Ugyanazon év augusztus 1-én aláírta a törvénykönyvet. Hét évi ott lelkészkedése után Grefenbergbe hivatott, 1683. július 5-én. hol a lelkészi állomást azon évi október 7-én elfoglalta. Már ekkor az 1681. XXV. törvényczikk értelmében szabad lett volna hazájába visszatérni, még sem tette, ami épen nem szolgál előnyére! 1687. május 2-án azon szerencsétlenség érte, hogy a lépcsőzetről leesett s hivatala folytatására képtelenné lett. Később elvesztette emlékező • ... ■ - ..i'iu
