Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
121 — tehetségét, egyszersmind igen erős szélbiidés érte. Elhunyt 1694. május 10-én 65 éves korában s elte- mettetett május 15-én. — Még Wittenbergben tanultában tartott egy vitaértekezést a római pápa bűnbocsátó leveleinek hiábanvalóságáról. Terjedelme 24 levél, megjelent nyomtatásban Wittenbergben, negyedrét alakban, 1653-ban. 342. L ő r i n c z János, református lelkipásztor Hont vármegyéből. Ez a megidézésre megjelenvén Pozsonyban, aláírta ott a bentmaradók számára készült térítvényt, melyben hivatala letevésére kötelezte magát, 1674. május 10-én. 343. M. Luczius Lajos, körmöczbányai ágostai hitvallású lelkipásztor. Újra idéztetett 1674-ben. Miután kivándorolt az országból Némethonba, nem jelent meg a pozsonyi vértörvényszék előtt. Irt egy történelmi munkát, ily czimmel: »Violeuta necnon fraudulenta Antichristi occidentalis in Hungária nunc furentis persecutio, ut et benignissima ex eadem liberatio 1678.« — 4°. További sorsáról nem tudunk semmit. 344. Lukács Sámuel, mányi református lelki- pásztor, Fehér vármegyéből. 345. Lupi György, felső - rakonczai ágostai hitvallású lelkipásztor Hont vármegyéből. Ez 1669- ben lett' felső-rakonczai lelkészszé s 1674. márczius 5-re megidéztetett a pozsonyi vértörvényszék elébe, hol meg is jelent, s mivel egy téritvénynek sem irt alá, fej- és jószágvesztésre Ítéltetett 1674. ápril 4-én s bilincsbe verve, elhurczoltatott fogságra s Komáromban tömlöczbe vettetett; de ott a szenvedésektől csakhamar visszariadt s késznek nyilatkozott hivatalát letenni vagy az országot elhagyni. Minthogy azonban már ekkor Kolloides és Szelepcsényi azt kívánták, hogy a római egyházba térjen át, mert 16
