Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

hitvallású lelkész Gömör vármegyében. Ez 1G73. előtt alnóviai vagy jólsvai lelkész volt. de a templom királyi parancsra elvétetvén, elüzetett onnan. Megjelent a pozsonyi rendkívüli törvényszék előtt 1674. márczius 5-én s eleinte igen állhatatos volt, miért is fej- és jószág vesztésre Ítéltetvén, több tiszttársával együtt Komáromba hurczoltatott, hol fogságba vettetett; itt azonban kiesett elméjéből Krisztus Urunknak a smirnai gyülekezet angyalához intézett szózata: „Semmit ne félj azokban, a melyeket szenvedendő vagy. íme következik, bogy a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöczbe vessen, hogy megpróbál- tassatok és lészen tiz napig való nyomoruságtok: Légy hiv mindhalálig és neked adom az életnek koronáját!“ Jelen. 2., 10. A szenvedések annyira megtörték, hogy hitét elhagyta és áttért a római egyházba, mely tettéért egy olvasót és 50 forintot kapott jutalmul. Későbben megemlékezett arról, honnan esett ki és megtért, az üldöztetések megszűntével ismét visszament az evangyéliomi hitre s lelkészi hivatalát folytatta Tamásfalván s jelen volt az 1704. május 28-án Cseriben tartott egyházi közgyűlésen.

341. Löhner Kristóf, bazini ágostai hitvallású lelkipásztor. Született 1629. február 5-én Besztercze- bányán. Atyja szinte Kristóf, a belső tanács tagja s egyszersmint várkapitány volt. Anyját Plotsch Annának hívták. Az elemi ismereteket részint magán tanítóktól, részint nyilvános iskolákban szerzetté meg. Atyjának 1647-ben bekövetkezett kora halála csaknem visszatartotta a továbbtanulástól. De az isteni gondviselés oly pártfogót támasztott neki, ki a szükséges segélylyel ellátta őt annyira, hogy 1651-ben Witten- bergbe mehetett. Ott hallgatta a világi tudományokban Sperlinget, Nothnagelt, Ziegrát, Pomáriust,- 119 —