Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
- 112 de még sem tántorodott el. — Schottwienben testvére, ki nagy nehezen juthatott be hozzá, meglátogatta őt. A mint Schottwienben 14 napig időztek, megérkeztek a leopoldvári és komáromi fogoly társaik, kiket morva, s osztrák földön éjjelenként kerülgetéssel vittek oda. Schottwienből a Gemanner kapitány felügyelete alatt Triesztbe hajtattak, hol a hajókra szállíttattak s az adriai tengeren vitettek Peskaráig, hova 14 nap múlva megérkeztek s itt kiszállva a hajóból, gyalog hajtattak Theáté felé s Lányi útközben igen sok ütlegelést szenvedett Kocsi Bálinttal együtt, mígnem ápril 29-én Kápra-Kottához értek, mely G mértföld- nyire van Nápolytól; itt történt, hogy ő Kápra- Kottán túl egy erdőben valami mellék rejtekutra vetődött, egy oly ponton, hol az út kétfelé vált, itt, miután kísérői közül senki sem ment utána, bujdosott, tévedezett, egyszer katonákat látván, valami harlangüregbe bújt el. Fogolytársai a katonák kíséretében épen mellette haladtak el; de őt nem vették észre, a foglyok beszédéből hallotta e szavakat: „Szomodi uram! Szomodi uram! mit akar kigyelmed?“ Megjegyzem itt, hogy a Lányi megszökését nem helyeslem ; ha ő dicsőségnek tartotta a berencsi 4 előkelő református lelkészhez való lánczoltatását és az azokkal együtt szenvedésre büszke volt: miért nem maradt meg továbbra is azok társaságában? Miért liáttált meg a további szenvedésektől? Különösen pedig a gályarabságtól! . . . Eképen szökés által megszabadulván, több olaszországi helyeket bebujdosott, élelmét koldulással kereste s ruháját is eladta. Találkozott több tudatlan s latin nyelvet nem értő papokkal s barátokkal, útjában több ízben letartóztatták, mint szökött katonát, de nyomorult esdeklé- sére mindenütt szabadon bocsáttatott, végre egy spanyol zarándok társasággal Rómába ment, többféle
