Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
isteni tiszteleteket megnézett, különösen feltűnő volt előtte, hogy a templomokban szószékek nem is voltak, a mise tartatván az isteni tisztelet főrészéül. Megfordult Anconában is, itt hallotta egy magát korbácsoló barátnak őrjöngő prédikáczióját, valami állványon a piaczon. Sokat szenvedett éhség s szomjúság miatt, mígnem egy linczi születésű német zarándokhoz állva társul, ezzel együtt énekelt az ajtók előtt egy német éneket, mely igy kezdődik: „Oh édes Jézus! szivemnek vágya! meddig kell még epednem? stb.“ amaz szép discantot, ő pedig basso-t énekelt, ami igen tetszett az olaszoknak s bőven kaptak tőlök élelmi szert, elannyira, hogy még a szegény zarándokokat is segíthették belőle. Velenczében léte alatt ráismert egy ember, midőn épen vacsoráit, mert Laibachban látta volt őt fogolytársaival. Ennek álmélkodására s kérdéseire szinte nem felelt semmit, hanem észrevétlenül elillant s a városban bujdostá- ban egy másik ismerőssel találkozott, kitől hasonlóképen megszökött. Yelenczéből elindulván julius 15-én Quercbe, Karinthiába jutott, itt elvált társától s egyedül folytatta útját. Innen Horvátországon keresztül Magyarországnak tartott. Pettaunál a Dráván, Rachersburgnál a Murán kelt át, hol a hidakon az őrök feltartóztatták, útlevélért zaklatták s nehezen bocsátották át, mivel itt is, mint másutt, szökött katonának vélték. Fürstenfeld steiermárki falu volt az utolsó, honnan magyar földre lépett, mely zsarnokság által elnyomatott, de neki felettébb kedves volt s midőn hazája földére lépett, meg nem állhatta, hogy könyei folyásnak ne eredjenek. Német-Újvárnál egy német tiszt, ki bizonyosan spanyol szolgálatba vitt katonákat, egy darab ideig zaklatta és be akarta sorozni, de e veszélyből kimenekült s ment Kőszegre, hol némely jóltevők ruhát adtak neki s egy emberrel 15 — 113 —
