Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— Ill — ment. kardot rántván a parancsnok, azt az d szivének irányzó, át akarván szúrni s e szavakat mondva: „te eretnek pap!“ de egy mellette álló ember igy szólt: „nem pap ez“ s igy nem lett semmi hántása. Visszamenvén, az istentisztelet tartását megkezdte az egész gyülekezettel együtt s történt egykor, midőn az imádságot elvégezte s a nép haza, ő pedig iskolájába ment, hogy két ferenczrendű szerzetes s egy csapat liorvát a tanácsházat megtámadta, a gyermekek mindnyájan szétszaladtak, ő pedig jóakaróihoz menekült s a városház kapujában nyilvánosan és ünnepélyesen protestált az erőszaktétel ellen. Mit hallván a barátok és horvátok, fenyegetőzve elmentek, mivelhogy még ekkor a protestánsok elleni királyi parancs nem volt kezükben. A kemény fenyegetés ellenére is, az előkelőbb tekintélyes hi vek buzditására az isteni tisztelet tartását tovább folytatta 16713. szeptembertől 1674. márczius hónapig, a, mikor a protestáns lelkészek s tanitók egyetemlegesen megidéztettek a pozsonyi vértörvényszék elébe. Ámbár az állítólagos lázadás alatt bent sem volt az országban, mindazáltal ő is megidéztetvén, megjelent 1674. márczius hó 5-ik napjára Pozsonyban, hol már április 7-én fő- és jószágvesztésre Ítéltetett. Május 8-án a legelőször vasra vert 4 református lelkészhez bilincseltetett, tudniillik Séllyei, Miskólczi, Bátorkeszi és Czeglédihez, a kikkel egyiittszenvedést ugyan ő dicsőségnek s dicsekedésnek tartotta; majd Berencsre, Pozsonytól mintegy 6 mértföldre, a morva határszélre vitetett, hol 9 hónapig tartott fogságban sanyargattatott. Innen 1675. márczius elején Schott- vvienbe kisértetvén, ott nehéz vasba verve, szuroksötét tömlöczbe dobatott, éhséggel s szomjúsággal kinoztatott s a jezsuiták által a kitérésre mindenféle nagy ígéretek által s hízelgésekkel csalogattatott,
