Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
XXV ÉLŐBESZÉD A MÁSODIK KIADÁSHOZ. j ... Jelige: Vincit, qui pro luce, Deo duce sub cruce pugnat. Sélyei Album. A múlt szomorú és dicső napjaira megemlékezés kegyeletes kötelesség. Ezt tette e könyv buzgó szerzője 1874-ben, midőn először bocsátotta világ elé „A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben“ czimű korrajzát. Találkozott egy iró és épen az üldözött lelkészi karból, egy szerencsésebb korban élő utód, a ki nem engedte elsuhanni a 200 éves fordulót a nélkül, hogy fájdalmas lelki tükörébe viszsza ne idézze a nagyon szomorú múlt szenvedő alakjainak életvonásait. Ha szenvedő őseink visszatekintettek volna 200 év után, látni: mi történik azon földön s azon egyház kebelében, hol és melyért ők mindenöket koczkára tették? s borús tekintetűk 1874-ben a magyar protestáns egyházra szegeztetett volna: egy sóhaj tört volna ki aja- kaikról: „ez a nép nem ismer már minket“. Közemlékezés, közkegyelet csakugyan nem volt... csak is egy szerény lelkipásztor tette egy emlékáldozatát a protestáns irodalom oltárára, felelevenítvén lelkileg a magyar hitvallók és vértanúk neveit, tetteit... s az előfizetők házaiba ellátogattak e felkeltett árnyak s az érző szivekben bekopogtattak. Illesse tisztelet és hála a szerzőt, hogy szerény parochiájának pislogó mécsénél bevilágolt a múltba s a magyar protestáns katakombából 735 sir lakójának hamvait felhozta s elbeszélte szenvedéseik, vívódásaik, vándorlásaik és viszontagságaik könnyekben úszó sorozatát. Hogy az 1874-ik év nyomtalanúl nem tűnt el a 200 éves múltra való tekintetből: ez történelmi jelentősége a kezünk alatti könyv első kiadásának. Két év múlva a debreczeni Kollégiom lelkes hit- tanúlói is szenteltek egy kegyeletes napot (1876. február
