Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 39 — sangvine christianorum escario. Wittember- o'ae. 1702. M. Steller Tamásnak ajánlotta. Összesen 17 levélből áll. 126. Dorotikrius Zsigmond, precini ágostai hitvallású lelkész, Trencsén vármegyéből. Megjelent Pozsonyban a vértörvényszék előtt 1674. márczius hó 5-én. 127. Drau Dániel, ágostai hitvallású lelkész Hont vármegyéből. Megjelenvén a pozsonyi vértör­vényszék előtt, eleinte azok sorában állott, kik az összeesküvésben való részességüket el nem ismerték s a téritvényeknek alá nem írtak ; de mintán az Íté­let felettük kimondatott, mely fej- és jószágvesztésre szólt, eltá ntorodott és azon téritvényt, melyben hiva­tala lehelére kötelezte magát, több másokkal együtt aláírta 128. D n b i c z i u s J á n o s, rákosi ágostai hitval­lású lelkész. 129. Durai János, ágostai hitvallású lelkész, Nyitra vármegyéből. Ez megjelent Pozsonyban, mi­ként Burins János feljegyezte, de felőle semmi továb­bit nem tudhatunk. 130. Eckárd Ábrahám, leibiczi ágostai hitval­lású lelkész. Született Sziléziában, 1630-ban. Midőn a vallásüldözés miatt hazájából kimenekülni kényte- lenittetett: Magyarhonba jött és Eperjesen lett lel- készszé, a főtemplomnál, egyszersmind iskolafelügyelői tisztet is viselvén. De itt tiszttársával Sártórius Já­nossal, a ki önző, ezivakodó és kevélv ember volt, igen sokszor feszült viszonyba jött. Az 1663-ban, május 15., 16. és 17-én Eperjesen tartott zsinaton az ő peres ügyök is előjött, melynek tárgyában követ­kező ezimű iratot nyújtotta be a zsinathoz: „Rövid megmutatása annak, hogy Sártórius János az eperjesi egyház diakónusa nem igazi lutheránus, ha­

Next

/
Oldalképek
Tartalom