Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 40 nem rajongó, — előterjesztve az Eperjesen 1663-ban összegyűlt zsinaton.” Sártórius azonban — mint Klein történész Írja — részrehajló Ítélet folytán felmentetett, az ártatlan Eekárd pedig hivatalát letette. Mintán Eperjesről (amaz igazságtalan bánásmód következtében) végképen elment, a tizenhárom mezőváros egyikében Leibiczon, a Szepességen lett lel- készszé, honnan megidéztetett Pozsonyba, a vértörvényszék elébe. 1674. márczins 5-re ; de ott nem jelent meg : hanem az akkor dühöngött protestánsüldözéstől félelmessé vált Magyar hazát, hol az óhajtott békét és közbiztonságot, melyet mint sziléziai menekült itt feltalálhatni vélt, nélkülözni kénytelenittetett, — szomorodott szívvel elhagyta és ismét visszament Sziléziába, s ott halt el Boroszlón, 1682-ben. — Családi életét tekintve, neje Neumann Anna volt, kitől két fia és egy leánya született. Idősb fia András, későbben Késmárkon lett rektorrá, az ifjabb pedig Ábra hám, ki atyja halála után Sziléziából Magyar- országba jött, Mischlaván, Kassához közel lett lel- készszé, a leány, Anna. egy késmárki gyógyszerészhez ment nőül.

131. Eekárd C hr is ti án. kassai németajkú ágostai hitvallású lelkész.

132. Egri Márton, hegyessi református lelkész.

133. Elexény János, richwaldi ágostai hitvallású lelkész.

134. Endrédi Dániel, ezopáki reform, lelkész.

135. Az ényi református lelkész, Bars vármegyéből, kinek nevét hallgatói eltitkolták a törvényszék előtt.

136. Fábián Jak ab, bagonyai ágostai hitvallású lelkész. Nagy Hont vármegyéből. Ez 1669-ben lett bagonyai lelkészszé. Megidéztetvén, megjelent Pozsonyban s bár kezdetben szilárdan állott s a