Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
XIX a magyarhoni református egyház országos zsinatának megbízását, hogy őt Michiel Adriaansz de Ruyter emlék- ünnepélyén képviseljem, — továbbá a díszes kalligrafikus emlékiratot, — és végre a gyönyörű aranyszalagos ezüst koszorút azzal a rendeltetéssel, hogy de Ruyter amster- dami Niuwe Kerk-beli síremlékén helyeztessék el. Nagy sajnálatomra családi körülmények az utolsó pillanatban lehetetlenné tették reám nézve, hogy Amsterdamban a Nieuwe — Kerk-ben, szombaton, Márczius 23-án személyesen jelenlehessek s a koszorút átnyújthassam. Ezért át kellett engednem ezt két magyarhoni egyetemi hallgatónak, Hegymegi Kiss Albert és Mizsák András uraknak (a harmadik Kolozsvári Mihály, betegsége által gátolva volt.) Ezek nagy készséggel, bár nem minden habozás nélkül, elvállalták a feladatot és Ő Felségeik, Németalföld királynője és az anyakirálynő jelenlétében átnyújtották a koszorút és emlékiratot. — Az emlékirat felolvasására vagy nehány szó elmondására nem volt alkalom nyújtva. Erről előzetesen megbizonyosodtam; nekem sem engedélyezték volna. Egyébként azonban az ügyet sikerült minden irányban kedvezően intéznem el. Eleinte nehézséget támasztottak az ellen, hogy a magyarhoni református egyház küldöttsége önállóan s nem az osztrák-magyar nagy követség által vezetve és bemutatva jelenjék meg. Előterjesztésünkre, hogy ez lehetetlen, a bizottság engedett s a református egyház küldöttségének helyét közvetlenül a különböző kormányok hivatalos képviselői után jelölték ki, a németalföldi országgyűlés két házának elnökei előtt. Gondoskodás történt, arra nézve is, hogy ne csak az értékes koszorúról jelenjenek meg részletes leírások a különböző napi Lapokban, de közölve legyen az emlékirat szószerinti szövege is. Minthogy az arany és ezüst behozatala Hollandiába nem vámmentes, hanem magas vámnak s ezzel kapcso-