Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 27 — nési határidő volt. Megérkezett Pozsonyba márczius 15-én. hol ápril 4-én a vértörvényszék által, a térit- vényeket alá nem Írókkal együtt, fej- és jószágvesztésre ítéltetett, s Pozsonyban a városban, főként pedig a várban hét hétig tartatott fogságban, vasra is veretve ; majd május 29-én felhozatván a börtönből, négy elitéit tiszttársával együtt elvitetett Berencsre, hol a várban tiz hónapig tartó súlyos fogsággal sáli vargattatott; innen 1675. márczius hó elején elki- sértetvén, Ausztriában Scliottwienben két hétig tartó börtönre vettetett, honnan Triesztbe, innen pedig Olaszországba vitetvén, a piskáriai börtönben három napig, Tlieátéban csaknem tiz hónapon át szinte börtönben, Nápolyban pedig két hónapig a legkegyet- leiíe" b bánásmódban részesült. Ugyanis Czeglédi egyike volt azon 6 fogoly lelkésznek, kik Tlieátéban liátra- hagyattak, képtelenek lévén a tovább gyalogolásra, De miután betegségéből felüdült: elvitetett Harsá- nyi Móricz Istvánnal együtt 1675. deczember hó 18-án Nápolyba; négy rabtiszttársa: Miskolczi Bodnár Mihály, Szecsei János, Húsz ti Mihály és Kóródi János a theátei börtönben iszonyú kínok közt elhunyván ; — ők ketten elhurczol- tattak oly czélból, hogy eladatván a gályákra, a többi már ott szenvedőkkel együtt a gályák súlyos igáját ők is viseljék; de — mint maga Czeglédi Írja — az isteni gondviselés és Weltz György nápolyi lakos ernyedetlen szorgalma és sűrű kérelmezései meghiúsították elleneik törekvését; úgy hogy a Czeglédi és Harsányi lábait, mint Otrokocsi Fóris Fe- rencz Írja, a gályák rablánczai soha nem terhelték. Midőn végre a dicső emlékű Buy tér holland tengernagy megszabaditá a gályarabokat 1676. február 11-én, Czeglédi is teljesen szabaddá Ion s a gályákról megszabadult és életben maradt társaival együtt
