Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
XVIII kezdeményezésére született meg az eszme, nemesen karolta fel s vitte ki a pápai hittanár Dr. Antal Géza, hogy a magyar református egyház Konventje ezüst koszorút küldött a szabaditó Ruyter koporsójára s a kálvinista királynő Vilma megköszönte Hollandia nevében. Jelen volt a debreczeni deák: Kiss Albert azon ünnepélyen. Ha ő pár lapnyi terjedelemben, mint szemtanú, leírná a történeteket: ez újdonságot kölcsönözne a III-dik kiadásnak s kimutatná: hogy az igazság munkásainak áldott emlékezete marad fen, a századok tesznek arról fényes bizonyságot. Egy levélben felhívhatná nevemben is ifjú Kiss Albertet. Lássuk, mit válaszol!? Én már e hó 31-én indúlok haza, hiába tettük nőmmel a nagy áldozatot, 30-dik életévében levő Sándor fiam nem erősödik, de gyengül, haza kell vinnünk, hogy otthon gyógykezeljék. Imádkozom életéért, buzgón, mindennap. Az isteni irgalom lehet a fősegély. A balzsamos lég is Isten eszköze ... de az lehet az orvosi tudomány is, s az erő, mit ha megad az UR: élend. Áldja meg az UR továbbra is kedves barátomat és működését!! Szeretettel barátja Balogh Ferencz. * II. Kedves lelkész s barátom URam ! Ifjú Kiss Albert beszélt velem, mondá, hogy kapott felhívást. Ő bátortalan lévén, buzditám s némi útasitást adtam neki s határozottan inditám toll ragadásra. A czikk czime lehetne: „Ruyter 3 százados ünnepélye s a magyar református egyház részvétele azon.“ — Az okmányok ezek: 1.) Valeton utrechti egyetemi tanár levele 1907. Márczius 25. Közölve egész terjedelemben a könventi 1907. évi Ápril 13-diki jegyzőkönyv 88. számában s igy hangzik: „Köszönettel vettem
