Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
LEVELEK A HARMADIK KIADÁSHOZ. XVII FELSŐ-ZUGÓ (Fürdő) 1908. Jul 27. Tisztelt lelkész ur, kedves Barátom ! Jól esik a régi időknek egyik tanújával olykor-olykor érintkezni; mi láttunk más időket és más jellemeket, mint a mai hajsza nemzedéké, tisztelet a tisztes, de kevés kivételeknek. Mi is már végén állunk pályánknak, kivált én, feladatunk támogatni korunkban a nemes törekvéseket. Vettem e hó 21-én kelt levelét, terjedelmes és tartalmas ; jól esett olvasnom lelke megnyilatkozását. A mi a főtárgyat illeti: az ajánlás szövegét, az jól van, betüváltoztatás nélkül kiadható, hadd őrködjenek női szivek azon vértanúk emléke felett! A mi a III-dik kiadást illeti, ha jónak látja, tegye, imé a vértanúk emlékét is csak egyéni áldozattal lehet örökíteni . . . ilyeneket támogatni kellene az egyház egyetemének, — jutalom könyvül legalább. Talán meg lehetne említeni az ajánlás szövegében, hogy elhunyt neje kis pénzecskéje tette lehetővé a III-dik kiadást, igy példa is marad a jövőnek s jobban van indokolva az ajánlás. (Úgy cselekedtem. Látható ez a „Szabad Egyház“ 7-9 számában, hol az ajánlást, a sajtó alatt levő műből mutatványúl közöltem 1908. julius-szeptemberre szóló számban. — Szerző). — A III-dik kiadáshoz külön élőbeszéd nem kell, ismétlés lenne az. Hanem hogy az idő üterét érezzék az olvasók, jó lenne, ha Kiss Albert fia, ifjú^Kiss Albert református segéd lelkész atyja mellett Debreczen- ben, vállalkoznék; ő Utrechtben léte alatt szemtanúja volt a Ruyter születése 3-dik százados ünnepélyének, — ki akkor sokat levelezett velem, bátoritám s kettőnk
