Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
119 csekély, a keresztyén világban semmire sem becsült nép, miként Zsofoniás bizonyítja: 3 rész 12-dikversében : „És marasztok én te közötted megnyomorodott szegény népet, kik bíznak az URnak Nevében!“ — Nem elcsüggesztő tehát, de sőt inkább felemelő, vigaszteljes, hogy a magyar református egyház is e proféczia aegise alatt áll kezdettől fogva máig!“ — (Lásd: Erläuternde und befestigende Fragen und Antworten zum Heidelberger Katechismus. Elberfeld. 1855. Az 54-dik kérdéshez és felelethez.) — A magyar protestáns egyház tehát azért nem enyészett el a sok szenvedések és üldöztetések között, mert Isten előtt találtatott igaznak, hasonló volt a smirnabeli Gyülekezethez, kihez amaz Első és Utolsó, a ki megholt vala és él, ezt a szózatot intézte: „Tudom a te cselekedeteidet, nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy) és azoknak káromlásokat, a kik mondják magokat Zsidóknak lenni és nem azok, hanem a Sátánnak zsinagógája. Semmit ne félj azokban, a melyeket szenvedendő vagy. Imé következik, hogy a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöczbe vessen, hogy megpróbáltassatok, és lészen tiz napig való nyomorúságtok. (Gyászévtized). Légy hiv mind halálig és néked adom az életnek koronáját!“ (Jelen. 2, 8—12.) Az teljesedett be a magyar protestáns egyházon, a mi meg van Írva Ézsaiás próféta 54-dik részének 11 — 15-dik versében: „Oh te szegény, szélvésztől hányattatott, vigasztalástól megfosztatott! Imé én a te köveidet kárbunkulus kőre rakom és zafirköveken fundál- lak tégedet! És a te ablakaidat drága kövekből csinálom és a te kapuidat kárbunkulus kövekből. És minden te Fiaid lésznek az URtól taníttattak és a te fiaidnak békességek bőséges lészen. Igazságban megerősittetél, távol lészesz a nyomorúságtól, mert nem félsz attól és a rettegéstől: mert nem közelget te hozzád. Imé, minden kétség nélkül gyülekezik te ellened nép, de én hírem
