Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
116 könyvtáraikkal együtt vandalmódra elpusztittattak, irói munkásságukat a szünetnélküli háborgattatások, zaklatások idején nem folytathatták, az üldözésben segélyül használt zsoldos hadcsapatok fegyverzörgései elnémiták a tudományok szelíd múzsáit. Idejárúlt az üldözés azon szomo- ritó eredménye, mely szerint valamint Francziaországban is a protestánsok üldözése kivándorlást szült, mely által száz meg száz ezer szorgalmas polgárt nagy gazdagságot s erkölcsi jellemét veszté el Francziaország : úgy a magyar hazát is tömegesen hagyták el a protestáns lelkipásztorok és tanítók, kiknek pedig a hazai nyelv, irodalom, s egyéb tudományok fejlesztése körül elvitázhatatlan érdemök van. Mert, hogy a haza népei a műveltség azon fokára jutottak, melyen jelenleg állanak: e kedvező jelenség a protestán- tizmusnak nem csekély mértékben köszönhető, melynek elve s rendeltetése nem a stagnatio, hanem a folytonos haladás, de mindig az írás világánál. Szinte nem vált hasznára a római katholikus egyháznak sem a pozsonyi Vértörvényszék létesülése s működése; mert ha sikerült is a megidézett prédikátorok s tanitók közzül nehányat a sok kinoztatás által arra birni, hogy hitvallásukat megváltoztatván, áttérjenek a római katholikus egyház kebelébe: mi hasznot tett az ily beerőszakolt tag az egyháznak? mi előnye, mi nyeresége volt ilyen bekényszeritett tag által az egyháznak?! Bizonynyal semmit! és bizonyára semmi! Mert a ki külföldre menekülhetett, az ott ismét előbbi hitvallását vette fel; a ki pedig bent maradt a hazában, az 1681-dik évi soproni országgyűlés után, mely minden térit- vény érvényességét eltörlötte, az, törvény által szabadhatott fel kötelezettsége alól s jogosittatott arra, hogy újra a protestáns egyházba lépjen. E mellett különösen sajnálandó azon körülmény, hogy a római katholikus egyház, a pozsonyi Vértörvényszék vérengző eljárása folytán a protestánsok előtt még gyűlöletesebbé
