Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
117 lett, és megrendült a római katholikus honpolgárok iránti közbizodalom a protestáns hazafiak szivében, mit igazol ama közmondás, mely e szomorú időben keletkezett, s melyet teljességgel nem jó kedvünkből, hanem csupán a történeti igazság szempontjából említünk meg: „ne higyj neki, mert pápista!“ — De ha már sem az államnak, sem a római katholikus egyháznak nem volt semmi haszna a pozsonyi Vértörvényszék felállításában: valyon kire nézve volt tehát annak mégis némi hasznos következménye, ha ugyan volt ilyen vagy lehet ilyenre egyáltalán gondolni?! Az nem lehetett senki másra nézve, mint a tövisek közt felnevelkedett magyar protestáns egyházra nézve, mint egyedül magára az üldözött protestántismusra nézve, mely az üldöztetések között életképességét megbizonyitotta. Hát nem költhet-e méltán csodálatot bárkiben is annak komoly meggondolása, hogy miként történhetett az, hogy oly iszonyú, kegyetlen, rendszeres és kérlelhetetlen üldözés daczára, mint a gyászévtizedi, még ma is vannak Magyar- országon protestánsok!? Még I. Leopold idejében is két annyi számmal voltak a protestánsok Magyarországon, mint a római katholikusok; pedig a klérus és jezsuiták váltig erősitgették a király előtt, hogy csak egynéhány aljas, rongyos ember az, a ki hive a protestántismusnak. A protestáns egyház hazánkban a szörnyű üldöztetések daczára fentmaradásának valódi okát megmondja egy a De Ruyter hazájának fővárosában Amsterdamban született református lelkipásztor, a magyar nemzet meleg keblű barátja, az Elberfelden levő németalföldi gyülekezetnek 1875. Márczius 5-én elhunyt nagy tudományú lelkipásztora, Dr. Kohlbrügge Frigyes Hermann, kinek arczképét ime itt közöljük!
