Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
115 izgatása és zaklatása folytán azon két ellenséges és egymás ellen kegyetlenkedő párt, melyek egyike kurucz, másik (-) a labbancz nevet viselt s melyek egymással huzalkodván torzsalkodván, miattok az ország felette igen sokat szenvedett. A mely ország pedig önmagában meghasonlik, az meg nem maradhat, elébb-utóbb végpusztúlásra jut, tanítja az Idvezitő. — Hogy elébb Thököly Imre, későbben II. Rákóczy Ferencz az elégedetlenség miatt a forrongok élére állott, ennek egyik oka, mint ez utóbbi proclama- tiója 16-dik pontjában mondja, épen a protestánsok üldöztetése volt: „Kicsoda az, —■ úgymond — aki előtt titok volna a Religiónak megháboritásának színes fogatása, melyet mind az ország, mind az imperiumi törvények helybenhagytanak, hogy azzal a megrontatott haza szabadságát csúfolják személyválogatás nélkül, megnyomorittatott csehek példájával, régi szokott dolga az ausztriaiaknak, a közmondás szerint eloszlatnak a vizek s patakokká lesznek és ekképen szélyel szakgatván a haza nagy rendéinek elméjüket, a midőn a vallás színe alatt az egyenetlenségnek magvát hintik alattomban, ereje elfogyattatván, tapasztaljuk az országnak romlását. Bizonyságok erre a magok idegen nyelven szóló papjaik ellen parancsoló sok praedicáló székek és a kívül valóknak az 1681. esztendei 27-dik articulus ellen engedtetett gazdag oltárok, kiket midőn csak a pompás jövedelemre vágynak, a magyar nemzetnek lelki építése nélkül elfoglalt a hanyatt fekvő tunyaság.“ — De a protestáns lelkészek és tanítók üldöztetése által nemcsak a haza sorsa jutott bonyodalmas állapotra, hanem szenvedtek általa az egyház és annak veteményes kertjei, az iskolák ügyei, szenvedtek a tudomány érdekei, a mennyiben a gyülekezetek és iskolák növendékei pásztor nélkül való juhokként széledeztek, a tanítás és nevelésügye szánandó állapotra jutott; a tudományokkal foglalkozó prédikátorok és tanítók müvei pedig az üldöztetés alatt 8*
