Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

i 14

kapóra jött a religió üldözésére. (Lásd: Cserei Mihály históriája 54-dik lapját.) —

Mivelhogy már a Vértörvényszék létrejövetele az állam érdekének szempontjából nem igazolható, — nem hogy nyert volna általa valamit sőt inkább megsirathatatlan kára származott belőle. Ugyanis az összeesküvés elnyomását követte az ország alkotmányának felfüggesztése. Midőn valamely nemzet szabad fejlődésében meggátoltatik, annak kebelében sem anyagi, sem szellemi előhaladás nincs; mert a szabadság, a nemzetek éltető levegője, hiányzik. Egészséges fejlődés ily esetben létre nem jöhet. Ha van valami, a mi az elnyomott nemzet megsemmisülésének bekövetkezését feltartóztatja, az elpuhúlás, el- satnyúlás ellen megóvja s lassú, de biztos módon eljuttatja a körülményeket az idők folyamán a megérés azon fokára, mely által a szabadság új korszaka ismét felderül reá: az nem más, mint az összetartás szelleme s ebből kifolyólag az egyesült erőknek egy közös czélra irányzott együttes működése. Ide is alkalmazható az a mondás, melyet I. Rákóczy György erdélyi Fejedelem 1643. junius

20-án Gyulafehérváron keltezett s Boros-Jenő város lakosaihoz intézett tiz pontot tartalmazó levelének bevezetésében idéz s mely igy hangzik: „Concordia res parvae crescunt, discordia res magnae dilábú n tu r! “ — (Lásd: Fábián Gábor: Arad Vármegye

leírása. I. Rész. Buda. 1835. 140. lap.) —

Minthogy azonban a Vértörvényszék felállítása által még jobban fel lön zaklatva, korbácsolva az országnak az összeesküvés elfojtása után némileg már helyre álláshoz közeledő nyúgalma: ebből a hazára nem jóllét és béke, de háborúság és zűrzavar következett. — A szél vetése után vihar aratása állott elő! Mert a protestánsoknak lelkipásztoraik s tanítóik megidéztetése keztyüdobás volt, mely őket a római katholikus honfiakkal szemben ellenséges állásba szólitá. így állott elő a kedélyek fel