Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
108 minden alattok álló káplánokkal és iskolarektorokkal együtt a lázzadásban s hogy enynyin Írtak alá, a királyi kamaránál Pozsonyban eredetiben megnézheti, a ki akarja; ő azonban elégnek tart két névaláírást közölni, úgymint: Dimiakovics Péter simonii lelkész és Nikolaides Márton nemes-magasi lelkész aláírását; aláíratott a nevezett bizonyítvány 1674. Márczius 13-án Pozsonyban, tehát akkor, midőn még jelen sem voltak mindnyájan a megidézettek, például: Szomodi János szendi református lelkésznek az idézvény csak Márczius 15-én kézbesittetett; Czeglédi Péter lévai református lelkész megjelent Márczius 15-én, Jablonczai János márczius 17-én, Zedényi István márczius 30-án, Sajó-Szent- p éteri Márton pedig April 2-án stb. ; igy többen ki sem hallgatva, magukat nem menthetve, bűnösöknek nyilváníttattak s midőn a törvényszék igazságtalan eljárása ellen felszólalva, ellenök bizonyítékokat kértek, melyek bünösségöket igazolják, az volt a törvényszék válasza: „a kik aláírtak, azok bizonyítanak ti ellenetek!“ 9. Hogy a religio, nem pedig a rebellio volt elitéltetésök oka, bizonyítja Szécsényi György kalocsai érsek e nyilatkozata: „most oly hurkot készítettünk a magyarhoni protestánsok ellen, melyet ha sikerül nyakukba vetni: soha többé az evangyéliomi vallás Magyar- országon lábára nem áll!... 10. Forgách Ádám és Zichy István törvényszéki tagok úgy nyilatkoztak, saját lelkiismeretűk sugallata szerint, hogy ők nem hiszik, miszerint a megidézettek részesek volnának azon bűnökben, melyekkel vádoltatnak. 11. Bethlen Miklós 1675. Január 4-én egy terjedelmes levelet intézett Szent-Miklósról a rabprediká- torokhoz, melyben a Vitnyédi-féle levelek ál-voltát kimutatja s a prédikátorok ártatlanságát igazolja; egyszersmind a császárhoz is intézve szavait, hivatkozik
