Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
109 Pompéjusra Caesárra, V-dik Károlyra és Il-dik Miksa példájára, ki utóbbinak e nyilatkozatát idézi : „a legóriásibb bűn a lelkiismereten uralkodni akarni, annyi az, mint az egek egét ostromolni!” (Serránus in Henrico III. Folio: 564.). — Levelet bezárja 1 Pét. 5, 6—11 verseinek idézésével, vigasztalni akarván a rabpredikatorokat. 12. Ártatlanságukat igazolja a belga és holland szövetséges rendek Bécsben székelt nagy követe Bruininx Hamel, magához a császárhoz beadott emlékiratában, melynek czime következő.: „Onsch ul d der evangelischt Leeraaren aan, de rebelie in Hungarien uit last van de Heeren Staaten General, der Vereenigde Neederlander, vertoont aan den Roomsen Keizer Leopoldus de I. Door der selver Resident de Hr. Hamei Bruininx. In den Jaare 1675. Tot Weenen”. — Ez emlékirat, mely a Poot Ábrahám müvéhez van csatolva, nyomtatásban is megjelent 1684-ben és a következő négy tételt tárgyalja: a) A szövetséges belga rendek barátságos közbelépése az ártatlan magyar prédikátorok ügyében, a királyi jognak nem derogál; — b. ) hogy a vallásüldözés Magyarhonban, főként az örökös tartományokra, de átalában az egész keresztyén világra nézve, kárhozatos, veszélyes, keresztyén emberre nézve mindig bántó és az örök üdvre nézve ártalmas; — c. ) hogy a pozsonyi törvényszék processusa nem a rebelliónak, hanem azevangyéliomi vallásnak, nem a rebelliseknek, hanem a prédikátoroknak szörnyű üldöztetése ; — d. ) nem bizonyítékokkal, hanem egészen ártatlanul ítéltettek el a magyarhoni evangyéliomi prédikátorok, a kik ártatlanságuk mentségére és védelmére a pozsonyi törvényszék előtt, a megidézésre megjelentek és hogy ott a téritvények aláírására a legilletlenebbül sürgettettek. — 13. Igazolja ártatlanságukat a következő okmány:
