Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
107 összeesküvésben való részvét ürügye alatt a protestánsok kiirtása czéloztatik. Radnóth, 1670. Junius 22. „Egyéb- aránt is — úgymond - az dolgok az eddig való folyásokban menvén elő, kilátszik, az feltett czél csak az, hogy a mi vallásunkbeli és Lutheránus atyafiaknak egészen való extirpálásukra te ndál ljanak, Ecclesiáinkatvégképpen igyekezvén kifordítani, melyet tudom, isten is nem enged, egyébaránt is eő Felsége azzal sok keresztyén országbelieket megbánt“. (A Zarándi Egyházmegye Története. Arad. 1880. — 131 — 132. lap.) — 5. Apaffy Mihály erdélyi Fejedelem a megidézett prédikátorok ügyében igen kemény hangú levelet irt Szelepcsényi érsekhez, s tiltakozott azok kinoztatása ellen : a mit bizonynyal nem tett volna, ha felségsértők lettek volna. 6. Ha a Vitnyédi-féle levelekből derült ki a protestáns lelkipásztorok, tanárok és tanítók bünrészessége, s ha azok csak 1674-ben jöttek napfényre: akkor miért történt az 1672-dik és 1673-dik évi idézés?!!! 7. A megidézettek ártatlanságát bizonyítja a törvényszéknek az államellenes vagy felségsértési bűnügyekben szokásos eljárástól, a törvényszéki gyakorlattól való eltérése. A megidézett prédikátorok és iskolatanitók egy nyomoréit téritvény aláírásával megmenthették vala veszélyben forgó s féltett életűket, a minthogy sokan meg is mentették. Tehették-e ezt Zrínyi, Nádasdy, Frangepán, Bónis, Drabicius és mások ? vagy tizenkét évtizeddel később Martinovics és társai?!!! 8. A megidézettektől magoktól csikarták ki az ellenök bizonyító okmányt. Azt Írja Lapsánszky, hogy 236 (kétszázharminczhat!) prédikátor, kik közt Otrokocsi szerint csak két református volt, irta alá azon bizonyítványt, melyben az foglaltatik, hogy mind az ágostai, mind a helvéthitvallású lelkészek bűnösök s részesek
