Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

98

Az igazeredetüség és hitelesség ellen szólanak következő okok :

1. E levél 1669, május 10-én Eperjesen kél, mégis összeütközésbe jő, az ugyanazon évben deczemberben Ketzer Ambrushoz Írott levéllel; a mennyiben ez utóbbiban „a dunántul a Vitnyédi gondja,“ a Bethlenhez írottban pedig a dunántúli földet a soproni és kőszegi fő prédikátorokra bízták.

2. A bányavárosok, Kassa, Eperjes, Lőcse, stb. a helyek szuperintendenseire és sénioraira bízatnak, holott a Ketzerhez írott levél szerint ezek mozgatása ő reá bízatott.

3. A soproni lelkészek, mint izgatok emlittetnek, s ennek daczára mégis bántatlanul maradtak; holott Vitnyédivel, ki Sopronban lakott, épen ezek érintkezhettek vala legjobban.

4. Holott a mozgalom kezdeményezői, fejei mindnyájan római katholikusok voltak, s Klein szerint Vitnyédi, Zrínyi bánnak benső tanács adója, Bethlen szerint igen kedves embere, Nádasdi országbírónak pedig a História diplomatica Írója szerint titoknoka volt: hogy használhatott levelében ily aljas, emberieden a közérzületet sértő kifejezést: „a pápista ebeket majd megh- tanitjuk !“. Valóban ez is elárulja a levélkoholó idétlen gondolkozásmódját.

5. Bethlen Miklós nem a hajdúknak és hódoltságnak, hanem a székelyeknek volt főkapitányja, amit Vitnyédi bizonyosan jól tudott.

6. Bethlennek s általában az erdélyieknek Rákóczy Ferenccel semmi egybeköttetése nem volt.

7. Vitnyédi 1668. junius 19-én Bethlenhez oly levelet irt, mely köztük éles meghasonlást idézett elő : már mi módon Írhatott volna nehány hónap múlva ahoz titkos ügyben levelet s megfordítva ?

8. Maga Bethlen bizonyságot tesz róla, megesküd