Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
95 Szabadult lelkészek és tanárok Zürichben töltöttek, arra is gondoltak s benne buzgalommal fáradoztak, hogy a szentirásnak kinyomatását eszközöljék. Ez eszmét az ébresztette bennök, hogy a külföldi protestáns fejedelmektől és egyházaktól a természetbeli segélyadományok mellé pénzbeli segélyt is kaptak, oly mennyiségben, hogy azt élelmezésökre és ruházatjokra nem használták fel teljesen, a felesleges összeget tehát nyomdai felszerelvényre, s betűöntő formákra, úgy nevezett matriceokra adták ki. Midőn 1677. végén a hazába visszatérni szándékoztak, a beszerzett nyomdai szereket magukkal vitték, a politikai kedvezőtlen viszonyok miatt azonban Sziléziában Boroszlóban helyezték el, biztos helyen, hogy majd kedvező körülmények közt a hazába szállítják s a Bibliát újonnan kinyomatják. Mintegy évtizeden át hevertek a nyomdai szerek Boroszlóban, a mikor Otrokocsi Fórizs Ferencz, ki elmezavar miatt elhagyván kassai lelkészi hivatalát 1691-ben, kevés ideig még másutt lelkészkedve, kiment külföldre, és ez alkalommal a Boroszlóban letett nyomdai felszereléseket eladta s árrát saját czéljaira fordította, mi által a Biblia czélbavett f kinyomatását meghiúsította. Otrokocsinak, ki 1694-ben római kathólikussá lett, ezen megrótt tette, felette roszúl hatott Ember Pálra, midőn meghallotta, hogy ezen hitehagyott miatt igy füstbe ment a gályáról megszabadúlt lelkészek s tanárok szent igyekezete. — (733—734. lap.)