Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
96 KILENCZEDIK SZAKASZ. A MEGIDÉZETTEK ÁRTATLANSÁGÁNAK BEBIZONYÍTÁSA. Mielőtt e feladat megoldásához kezdenénk: nézzük meg, hogy mi volt tulajdonképeni oka e nagy üldöztetésnek ? Minden kétségen túl van, hogy ha bár politikai színezete van is a dolognak : az ok a római kathólikus főpapságnak a protestántismus iránti ellenséges indulatában rejlik. Szomorúak voltak ekkor az idők és viszonyok, politikai tekintetben Magyarországra nézve. Három részre volt tépve az ország. A Vesselényi-féle összeesküvés elnyomatott, fejei elvérzettek ; a rendkívüli törvényszékek által annak minden részesei kinyomoztattak és elítéltettek ; 1671. júliusában Drabicius Miklós kivégeztetésével az egész processus befejeztetett. S imé 1672-től fogva megkezdődött a protestánsok rendszeres üldöztetése, mely elébb kis mértékben és csak fanatismusból, későbben nagy mérvben és már úgy folytattatott, hogy az egész ügy politikai színezetet öltött. E vallásgyülöletből eredő üldöztetést ugyanis azzal akarták indokolni a római kathólikus főpapság tagjai, hogy a Vesselényi-féle összeesküvésnek tulajdonképeni kezdeményezői a protestáns lelkészek és tanítók : tehát semmiképen sem lehet ezeknek érintetlenül maradni, sőt először is ezeket kellett volna inquisitió alá venni s törvényszék elé állítani, elitélni és megbüntetni. így történt, hogy 1674-ben megkezdődött a protestánsok egyetemes üldöztetése. A királyi ügyész vádjai és a tanúk vallomásai inkább vallási sérelmekre, mint politikai bűntényekre vagy épen felségsértésre vonatkoznak, de ha szinte ez utóbbiakat czélzók lettek volna is; minden bebizonyítás nélkül szűkölködtek. A vértörvényszék tagjai egy személyben mint vádlók,
