Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
74 NYOLCZADIK SZAKASZ. A HAZÁBÓL KIHURCZOLTATÁS, BÖRTÖN ÉS GÁLYARABSÁG. Azon 64 foglyot, kik különböző börtönökben sinlődve még életben voltak, Berencsen 5, Kapuváron 6, Sárváron 14, Komáromban 3, Leopoldváron 36, elleneik arra kárhoztatták, hogy a hazából kihurczolván, a nápolyi és szicziliai gályákra eladják, hóltigtartó rabszolgaságra. A törvényszék által kimondott halálos Ítélet mellőzésével egyes hatalmasok önkénye határozott a rabpredikátorok sorsa felett. Szelepcsényi, Kollonics és Kellió úgy gondolkozván : netalán majd császári megkegyelmezés utján szabadságukat visszanyerik az elitéltek s akkor tervök füstbe megyen : tehát idejekorán el kell tenni őket láb alól, azaz : el *kell adni őket a gályákra, a hol okvetlenül el fognak veszni. Ez októl a foglyok kérelme csakugyan nem bocsáttatott a király elébe. így történt, hogy az ezen 64 egyénből kiválasztott 42 lelkész és tanító, első szállítmányul megindittatott 1675. március 18-án Nápoly felé. Ezek közt volt a berencsi 5 fogoly, a komáromi 3 állhatatos, kik később Leopoldvárba vitettek, továbbá Leopold- várból 34; mert ámbár a négy hittagadó (Bahil, Blasius, Földvári és Hadik) elkülönittettek is tőlök, türhetőbb ellátásban részesittetvén, még 36-an maradtak: de ezek közül kettő, úgymint Kaposi István és Szentmiklósi János erőtlen agg voltuk miatt hátrahagyattak a börtönben. A 42 fogoly elébb kocsikon vitetett, azután gyalog hajtatott, Gemanner György kapitány felügyelete alatt s Morva és osztrák földön éjjelenként kerülgetéssel szállíttattak tova. A berencsi 5 fogoly elébb vitetvén el, Schottwienben 14
