Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
70 úgy elfosztá, Szerencse adományát. Ki kedvemre éltem, Kell immár szenvednem Számkivetésnek kinnyát. 4. E rósz csalárd világ, Ki merő hamisság, Engemet jaj! mint veszte; Mint halat horogra Úgy csal a sok búra Hízelkedő beszéde. Étkével táplála Melyben rejtve vala Iszonyú csalárd mérge. 5. Nem is kerülöm el Szentséges erkölcscsel, Hízelkedő poharát. Nem jutván eszemben, Hogy Isten mindenben Jelenti igazságát. A mint sok jóm után Érzem immár nyilván Istenemnek ostorát. 6. De miért csudálom, Isten dolga tudom Hogy gonosz jóra fordúl; Vétkünket eltűri, De reánk is küldi Büntetését ostorúl; Segítségét tőlünk Rántja, ha nem térünk Régi gonoszságinkbúl. 7. Úgy én bűneimért Istenem engem sért Elhagyott és megútált; Hatalmas emberek Mindenütt üldöznek, Ellenségem rám kiállt. Lesben megállanak, Fejemnek akarnak, Szerzeni szörnyű halált. 8. Mindentől megváltam, Egyedül maradtam, Barátim elhagytanak, Iszonyú kősziklák Erdők széles puszták, Fejemet lappangtatják; Idegen emberek, Engem elkerülnek, Magok hozzám sem adják. 9. Éljek-e ? nem tudom, Mert késik halálom S kinaim nevekednek; Kétségbe essem-é? Halált szerezzek-e? Nyomorodott Fejemnek. Azt nem mivelhetem, Mert elveszi lelkem, Haragja Istenemnek. — 10. Tűrnöm hát jobb lészen, Mert még elől vészen, Istenem szent Fiáért. Bűnöm elfelejti, Pokolra sem veti Lelkem, ki hozzá megtért. Noha kereszt által Keservesen próbál Fertelmes életemért. 11. Szenvedem békével, Magamat is ezzel Biztatom mindenekben: Többet én Megváltóm Szenvedett jól tudom, Idvességemért testben; Nem egyedül vagyok, Földön ki nyomorgok, Szenvedik ezt is többen.
