Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.
Cserey Ilona még ugyanazon napon értesíté édesatyjaurát rég föltett szándéka végrehajtásáról, elmondva levelében, hogy útat nyitván a tolerantiáról való királyi rendeletek, az általa Isten beszédével megegyezőnek talált reformált vallást választotta, melyben élni s halni kivan; * i4 s meggondolván, hogy ebben a részben az ember szülőinek is nem kedvezhet: alázatosan instál, hogy atyai és anyai szíveket el ne vonják tőle. ii,r ' Mint gondolni is lehet, leányuk lépése egészen fölháborítá Csereyéket. A tanácsos úr már a következő napon Krasznáról küldött levelében elkeseredve hányja szemére igen vétkes és példátlanul botránkoztató hálátlanságát; s végül fenyegeti: „A tolerantia nem reád szól s úgy cselekedjél, hogyha ehhez való biztodban atyai áldásomnak gyümölcse nélkül maradsz, és egyéb kedvetlenségek is mind a mi akaratunkkal, mind magad kötelességeddel ellenkező tettedet követni fogják: magadnak és tanácslóidnak tulajdonítsdV i(i Nem érte azonban be a leánya fülébe zúgott fenyegetéssel, hanem sietett elpanaszolni a dolgot Batthyány Ignácz erdélyi s Kollonics László nagyváradi püspököknek, s leányának a róm. kath. egyháztól elszakadását oly fájdalommal nyilvánítván, mintha annak csak halálát sirathatná : kérte őket, hogyha még lehet, mentsék meg annak lelkét az örök kárhozattól; gyermekeit pedig, a kik most már kétszeres veszedelemben forognak, tőle elvétetvén, az ő gyámsága alá adni el ne mulaszszák. Nem kellett őket nagyon kérni. Wesselényinének reform, vallásra térése az egész országban, jelesen a kormánykörökben is nagy figyelmet gerjesztett, s úgy a két püspöknek, mint az államhatalomnak rosszalását vonva maga után, míg amazoknak hitbuzgó tevékenységük gyakorlására új tért nyitott, emezt az üldözésnek fokozott mértékben folytatására tüzelte. Batthyány Ignácz püspök april 19-dikén Nagyszebenből külön-külön levelet intézett Wesselényi Miklóshoz és feleségéhez, melyekben részint fenyegető, részint elég sértő,
