Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

német eredetű s a magyar pietisták is műveik nagyobb részét németből fordították és dolgozták át, de az idegen termékből csak annyit vettek át, a mennyit a magyar természet megbírt, s a mennyit a magyar nemzeti sajátságainak feláldozása nélkül felvehetett, A hazai viszonyokat soha sem tévesztik szem elől. Mindig a magyar nép, magyar ifjúság és magyar papok azok, a kikhez ők serkentő, buzdító beszédeiket intézik. A XVIII. századot általában nemzetietlen kornak nevezi nálunk az irodalomtörténet. De ezek a pietista papok a mostoha viszonyok között is híven ápolták a hazafiság oltárán a szent tüzet. Ä buzgó vallásosság mellett Ők élesztették a népben és ifjúságban a hazaszeretet szent érzelmeit is. Bárány György és Sartorius Szabó kátéik elején hazafias lelkesítő versekben szólanak „a drága magyar ifjúsághoz" s arra serkentik őket, hogy tanulásuk, jó magaviseletük által hű ós hasznos fiai legyenek a hazának. Vallástani kézikönyveik végén rendesen ott találjuk e kis befejező verset: Már ki-ki leczkéjét ne csak megtanulja, De magát abban hiven is gyakorolja, így javát házának s hazájának látja, Lelke boldogságát itt s ott megtalálja. Mikor eme kegyes pásztorok az egyházakat pusztulni látják, nemcsak a hitfelekezet bajai felett hullatnak könyeket, hanem fájlalják annak a magyar hazának sorsát is, melynek fiai egymás ellen támadnak. Miskey Ádámot, a jó verselőt a haza története ép úgy lelkesíti, mint az egyházé s a magvaszakadt kurucz ezredesnek, Telekesi Töröknek halálakor kitör lelkéből a hazafias fájdalom: Sopánkodva Te is busully Magyar Haza, Mert leomlott egyik Uri rended háza, Ki gyakran testébül éretted Vért ráza, Annyival kevesb már Fiaidnak száma . . . Isten hozzád Hazám, határod terjedgyen, Régi állapotra szabadságod térjen, Békesség, egyesség, bővség benned légyen.