Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

Hegyfalusy György ebben a nemzetietlen korban, mikor a költők némaságra vannak kárhoztatva, Százlevelű Rózsájában versben ír népének imádságokat s a protestáns hazafira nézve oly szomorú 1709. 1715. és 1722. évi országgyűlések alatt a „Diétakor mondandó imádságban" így könyörög Istenéhez : Adgy szegény hazánkban kívánt csöndességet, A Sionnak lelki s testi békességet .... Méltóztassál a mi kegyes királyunknak És az ö Fölsége jó tanácsosinak Szivek igazgatni a potentátoknak, A magasabb széket ülö több uraknak, Hogy tanácsok neved szent dicséretire, Elpusztult Hazánknak fölépülésére, Anyaszentegyháznak nevelkedésére, Légyen özvegy s árva előmentségére. Az egyházi énekírás terén is igen nagy volt a termékenység e korban. A Zengedező Mennyei Kar 1696. évi vékony kis füzete a század derekáig vaskos kötetté növi ki magát a pietisták, mint énekszerzők és énekgyűjtők munkássága által. Vásonyitól való énekeink: „Magasságban szemeimet" és valószínűleg: „Te világ, szép ékességed".

58 Torkos András énekei: „Kegyes Jézus, halld meg" és „Teljes minden éltemben." Miskeytől valók: „Áldott szent Lélek Úr Isten. Oh fő teljes sebekkel és Mulandó világnak muló dicsősége. Sartorius Szabó pedig 1730-ban, egy egész külön terjedelmes magyar énekes könyvvel, a Lelki Órával lepi meg egyházát, mely Wittenbergben készült. Valóban nem tudjuk, ezen kegyes férfiaknak munkakedvét és erejét bámuljuk-e inkább, vagy azt a kitartást és áldozatkészséget, melylyel ezen terjedelmes magyar munkák kiadási költségeit oly mostoha viszonyok között előteremtették. Az egyházi buzgóság mellett mindenesetre megvolt szivökben ama másik hatalmas mozgató erő: a hazaszeretet is. Ok a Magyar Sionnak voltak építői, hű munkások, éber őrállók oly helyen, a hol belső ellenség is szorongatta őket.