Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

hiánya nagyban egyengette a protestantismus önálló szervezkedésének útját. Ennek egyik, körülbelül legfontosabb mozzanata az imént említett tordai országgyűlés után mindjárt, május 17-én Medgyesen tartott zsinat volt, mely a gyulafehérvári püspökséghez tartozó medgyesi, beszterczei, kisdi, selyki és szászsebesi káptalanokat egyházilag is egyesítette a megszűnt milkói püspökség alkatrészeit képezett s azután az esztergomi érsek hatósága alá jutott két szász káptalannal, a nagyszebenivel és barczaságival.

8 Állítólag ugyanekkor azt is kimondták, hogy ezek mindnyájan egy püspöktől függjenek,

ü de ezt az egyedüli püspököt, ha csakugyan meg is hozták e határozatot, — úgy látszik, — akkor még nem a magok választásától várták, hanem felsőbb intézkedéstől. És ha talán gondoltak is reá, hogy azt magok állítsák be, György barátnak a protestantismus fejlődését gátló működése úgy is megakadályozta benne őket. Mindamellett a megszerzett egyházi egységet még se volt szabad a lazulásnak átengedni, az egygyéolvadást továbbra is erősítni kellett. Erre a legnagyobb befolyást, a reformátor Honter János gyakorolta azokkal a munkáival, melyeket az egész erdélyi szászság számára .készített s a közhasználatnak kevés idő teltével átadott.

10 Különben a medgyesi zsinat határozata magában véve is olyan önálló intézkedés volt, mely a szászoknak rég meglevő politikai egységéből majdnem önként folyt, s a mely annak is kulcsát szolgáltatja, hogy a gyulafehérvári püspöki szék oly hosszú idő óta üresedósben létének miként kellett a szászokat teljes következetességgel oda vezérelnie, hogy mihelyt lehetett, püspököt válaszszanak az összetartozóság megpecsételéseül. Az egyházi téren szintén megteremtett egységet megóvniok s a már 1546-ban is valószínűleg, de az 1552. évi XV. tör vény czikkben végleg polgárjogot nyert lutheránus vallás jövőjét biztosítaniok csupán úgy lehetett, ha összekötő kapcsot létesítenek, mely nem engedi őket ismét széthullani s a mely a harczot is képes fölvenni, ha valamikor netalán még be lesz töltve a katholikus püspöki