Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
IX. „Praeceptor Germaniae“
89 évi kiadásban Melanchtonnak egy levele van, a melyben a latinnyelv tanításáról érdekesen nyilatkozik: Nem jó az, mikor a gyermeknek egyszerre nagyon sole szabályt adnak, mert ezzel a tanulástól elijesztik. A nyelvtannak, különösen a theologiára megmérhetetlen haszna van. Máshol ismét azt mondja: tévednek, a kik azt hiszik, hogy már a remekírók olvasása által s minden grammatika nélkül is nyelvtudósok lesznek. Ezek állíthatnak bármit, de alapos ismeretük soha se lesz. Azok terjesztik különösen e nézetet, kik a szabályok fegyelmét nem szeretik. E hajlam később any- nyira növekedketik bennük, hogy minden törvényes renddel ellentétes állapotra helyezkednek. — Melanch- ton latin nyelvtana nagyon elterjedt és használt tankönyv volt a protestáns iskolákban, mit eléggé bizonyít már az is, hogy Honter 1548 körül Brassóban is kiadta. Németországban 51 kiadást ért. A dialektika tankönyvének első kiadása 1520-ban jelent meg. E könyvet azért adta ki Melanchton, hogy az ifjúság Aristoteles munkáját annál jobban megértse. E tárgyról második müve: „Erotemata dialecticesu 1547. szeptember havában jelent és már október végére 3000 példány elfogyott belőle. E munka előszavában azt mondja Melanchton: A dialektika nagyon hasznos dolog, mert a középszerű tehetséggel biró egyéneket támogatja; a kiváló egyéneket pedig arra serkenti, hogy az igazságot keressék és szeressék. Ez utóbbiaknak azt ajánlja, olvassák Aristotelest, de ne fordításban, hanem görögül. Mi előtt azonban Aristoteleshez fognának, tanulják meg a görögnyelv elemeit. Rhetorikai tankönyveit (De rhetorica libri trés
