Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
IX. „Praeceptor Germaniae“
86 tanul valamit, ép oly hamar el is feledi. Ezenkívül a gyermekek tanuljanak írni is. Szoktassuk rá őket arra, hogy Írásaikat a tanítónak minden nap bemutassák. Esténként nehány latin szót kell nekik föladni. Tanulják a többiekkel együtt az éneklést. A II. osztályban legyenek azok, a kik olvasni tudnak és már a grammatikát (nyelvtant) tanulják. Ezek kezdetben a latin nyelvtan mellett meséket majd nehezebb dolgokat, latin velős mondásokat tanulnak. Imák mondatokat, tanulnak könyv nélkül színmüveket. A tanító azonban ügyeljen arra, hogy a gyermekeket túl ne terhelje. Ha a grammatikát (nyelvtan) elvégezték a gyermekek, kezdjék újra, hogy jól betanulják, mert e nélkül minden tanulás eredménytelen. Elég tanító van, ki az ilyen munkát resteli; az ilyen tanítót el kell bo- csájtani s helyette mást kell fogadni, ki a gyermekeket szigorúan fogja a grammatikára. A hét egy napján: szerdán vagy szombaton van a keresztyén vallástanitás. Ebben a tekintetben most kétféle szélsőséget találunk az iskolákban. Az egyik helyen semmit se tanítanak a szent Írásból, a másikban pedig egyébre se tanítják a gyermeket, csak a szent Írásra. Egyik sem engedhető meg. Nagyon is szükséges, hogy a gyermekeket a keresztyéni és istenfélő élet alapjaira megtanítsuk, de az is, hogy a gyermekek kezébe olyan könyveket is adjunk, a melyekből beszélni tanuljanak meg. A tanító a hittanból egymás után hallgassa ki a gyermekeket. Ha az osztályban igen sok gyermek van, ossza két csoportra: az egyik héten az egyik, a másikon a másik részt hallgassa ki.
