Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
IX. „Praeceptor Germaniae“
87 A tanító magyarázza egy darab ideig a „Mi Atyánk“-ot, majd az Apostoli hitformát s végül a tiz parancsolatot. Különösen azt igyekezzék tanítványai elméjébe bevésni, a mire a józan s becsületes életnél szükségük van. A fősúlyt az isteni félelem, a hit és a jó cselekedetekre fektesse. A gyűlöletről ne is szóljon. Tanítson meg nekik könyv nélkül nehány könnyebb zsoltárt. Különösen olyanokat, a melyek magukban foglalják a keresztyénies élet summáját: az isteni félelmet, hitet és jó cselekedeteket. A zsoltárokat a tanító röviden, de érthetően magyarázza meg, hogy a tanulók láthassák, mit tanulhatnak a zsoltárokból. A tanítók a bibliából csak a könnyebb részeket adják a gyermek kezébe. Ilyenek: Máté evangéliuma, Pál apostolnak Timotheushoz irt levele. Salamon példabeszédei. A gyermek a nehéz könyveket nem érti meg, ép azért helytelen dolgot cselekesznek, kik saját hir- nevök és dicsőségük gyarapítására Ezsaiást, Pál apostolnak a rómaiakhaz irt levelét vagy János evangéliumát tanítják. A II. osztálybeliek közül ki kell válogatni az ügyesebbeket s ezekből kell a III. osztályt alakítani. A III. osztály együtt gyakorolja a többiekkel az éneklést. Ezt követi Virgilius olvasása és magyarázása. Ha .ezt bevégezték, olvashatják Ovidius „Metamorpho- siai“-t, majd Cicero munkáit a kötelességről („de Officio“) vagy családi leveleit („Epistolae familiäres.“) Aztán vezesse be a tanitó tanítványait a versírás mesterségébe. A versirási gyakorlatok nagyon hasznosak arra nézve: hogy tanítványaink mások munkáit megérthessék s helyesen méltányolni tudják.
