Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

IX. „Praeceptor Germaniae“

84

leuma alkalmával (1826) leplezték le Melanchtonna k a gymnasium épülete elé állított szobrát.

Ez azonban csak egy eset a sok közül. A hol protestáns iskolát állítottak, ott ritkán hiányzott Melanch- ton jó akaró s gyakorlati tanácsa.

Az iskolákról való nézetét eléggé jellemzi a következő mondása: Sok régi templom fajtaja felett áll e felirat: „Az én házam imádság házal11 Ennek a felírásnak kellene az iskolákon is lenni; mert az iskolai élet egy része a nyilvános isteni tiszteletnek. Az igazságot tanuljuk és tanítjuk az iskolában s tanulásunkat az imádsággal kell összekapcsolnunk. A tudományok arra valók, hogy velük és általuk jámborságunkat és Istenfélelmünket neveljük.

Az egyházlátogatási könyvecske („Visitationsbüchlein“) sem hagyja említés nélkül az egyház veteményes kertjét: az iskolát. Beszél ennek czélja, fontosságáról s a benne tanítandó tantárgyak terjedelméről.

„A lelkészek intsék a híveket arra is, hogy gyermekeiket szorgalmasan küldjék az iskolába, hogy igy az iskolák oly embereket neveljenek, a kiket tanítani s okosan kormányozni lehet.“

Vannak, a kik azt hiszik, elegendő a papnak, ha anyanyelvén helyesen beszél, ir és olvas. Ez azonban veszedelmes tévedés. A ki másokat akar tanítani és oktatni, annak magának bölcsnek és okosnak kell lenni. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a tanulást már gyermek-korunkban megkezdjük. Ezért mondja Pál aposto 1 is I. Timoth. III. 2: „A püspökök alkalmasak legyenek a tanításra.“ Ez alatt azt is érti s azt is meghagyja,