Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
IX. „Praeceptor Germaniae“
79 dialektikát, fizikát, mathematikát. Müvei mutatják, mily alaposan értette mindezeket a dolgokat. Magas fokú műveltsége, világos előadása s a tudományokban való jártasságával kiérdemelte a „Praeceptor Germaniae“ („Németország tanítója“) megtisztelő czimet, a melylyel korában senki se dicsekedhetett. És e czimet meg is érdemelte; mert ha nagy volt mint reformátor, még nagyobb volt mint tanító s az egyház és iskola egyaránt kegyelettel időzik emlékénél. Azt már láttuk, miként népesedett be a reformátió hírére a wittenbergi egyetem. Voltak itt németek, francziák, angolok, magyarok, lengyelek, dánok, olaszok, görögök; kik valamennyien csodálattal teljes tisztelettel ragaszkodtak mesterük — Melanchtonlioz. Tanítványai közül sokau hires emberekké lettek. A magyar ifjakat különösen szerette, mikor azt látta, hogy a német nyelvet nem értik s az isteni tiszteletre nem mehetnek, számukra külön ifjúsági isteni tiszteletet tartott (lásd alább). A magyar reformátorok között alig akadunk egyre, ki Melauchton tanítványa ne lett volna. Erdősi János, Dévai Biró Mátyás, Stöckel Lenárd a legjobb barátai közé tartoztak. Valamennyien szerették őt élete végéig, tanításai feledhetetlenek és szentek voltak előttük. E szeretetet meg is érdemelte; nemcsak azért, mert kitűnő tanitó volt, hanem azért is, mert közte és tanítványai között a lehető legszivélyesebb viszony uralkodott. Egyetlen alkalmat el nem mulasztott, hogy tanítványain tőle telhetőleg ne segítsen. Felkeresték őt lakásán. Az egyik ajánló-levelet kért valamely hatalmas emberhez, másik azért kereste fel: javítaná ki sajtó alá