Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
VIII. Gyűlésről-gyűlésre
67 protestánsok a pápa által összehívott zsinaton? Melanch- ton a tárgyhoz jó formán hozzá sem szólt. A többség nézete az volt, hogy e zsinaton a protestánsok nem vehetnek részt s felkérik a császárt, hogy valamely német városban hivjon össze nemzeti zsinatot. Most Melanchtont bízták meg, írja meg e végzés igazolását. Ekkor irta Melanchton: „a pápa főnökségéről és hatalmáról s a püspökök törvényhatóságáról“ ez. munkáját. Ezt a jelenlevő theologusok is aláírták. Mikor Schmakaldenből Wittenbergbe visszatért, panaszkodott azon, mennyire elfoglalják e gyűlésre való járások élete czéljától: az ifjúság tanításától. — El is vonták továbbra is, mert még csak most következett a gyűlések és tanácskozások korszaka, a melyeken Melanch- tonra igen nagy munka várt. 1588 ápril elején Braunschweigben találjuk, hol azokat a feltételeket állították egybe, a melyek mellett a dán király belépett a schmalkaldeni szövetségbe. Alig érkezett vissza Wittenbergbe, már ismét a brandenburgi fejedelem, III. Joachim hívta udvarához. Melanchton vonakodott, de barátai kényszeritették az elmenetelre. Fáradozásának az az eredménye lett, hogy a fejedelem az úrvacsoráját Spandauban a püspök kezéből két szin alatt vette fel; de azért nem csatlakozott teljesen a protestánsokhoz, mert a szertartásokat és a püspöki hatalmat továbbra is meghagyta. A következő (1589) év elején Lipcsébe ment, hogy Henrik herczeg küldötteivel a kibékülés iránt tanácskozzék. Henrik nem annyira elvből, mint Hesseni Fülöp iránti személyes gyűlöletből volt ellene a reformátiónak. Melanchtonnak e kísérlete nem sikerült. Majd a Majna 5*
