Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
VIII. Gyűlésről-gyűlésre
68 melléki Frankfurtba ment. A fejedelmek tanácskozásai itt azért nem vezettek eredményre, mert a katholikus fejedelmek a 18 hónapi fegyverszünetbe csak úg-y akartak beleegyezni, ha ez idő alatt a protestánsok a schmalkaldeni szövetségbe senkit nem vesznek fel. Ebbe a protestánsok nem egyezhettek bele, mert ez más szóval azt jelentette, hogy a protestáns vallást egy fejedelem se vehesse fel. A sok hercze-hurcza vége az lett, hogy a nürnbergi békét újra megerősítették. Ezek után megfordult még Lipcsében, majd Berlinben is. 1540. febr. 18-án a schmalkaldi gyűlésre utazott. Alig tért haza, már is Torgauba kellett mennie, hogy a Speierben tartandó gyűlésre, — melyet a császár azért hivott egybe (1540. jun.), hogy a vallási ellentéteket kiegyenlítsék — mondom e gyűlésre a kiegyezés ügyében véleményt adjon. A gyűlést azonban nem Speierben tartották meg, mert itt valami ragályos betegség ütött ki; hanem áttették Hagenauba (Elsass). Melanchtonnak ide is el kellett mennie. Már mi előtt elindult volna, folyton rosszakat álmodott s az álmokból azt magyarázta ki: Hagenauból nem tér vissza életben. Elutazása előtt végrendeletét átadta Crucigernek. Mikor Weimarba érkeztek, azt hallották: nem bizonyos, megtartják-e a hagenaui gyűlést? Melanchton Weimárban nagyon megbetegedett s már maga és környezete is azt hitte, belehal. A választófejedelem irt Luthernek: jöjjön azonnal barátjához! Luther pihenőt nem tartva, éjjel és nappal egyaránt utazva, Crucigerrel és Melanchton fiával megérkezett Weimárba.
